Cód

Cód (Sadu)
A vízerőmű épülete
Cód címere
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Szeben
Község	Cód
Rang	községközpont
Irányítószám	557220
SIRUTA-kód	145480
Népesség
Népesség	2561 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	2 (2002)
Népsűrűség	67,75 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	451 m
Terület	37,8 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 40′, k. h. 24° 11′45.666666666667, 24.18333333333345.666667°N 24.183333°EKoordináták: é. sz. 45° 40′, k. h. 24° 11′45.666666666667, 24.18333333333345.666667°N 24.183333°E
Cód weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Cód témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Cód (Szád, románul: Sadu, németül: Zoodt, szászul Tsôt) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében, a Szebeni-Hegyalja tájegységben, az azonos nevű község központja.

Fekvése

Nagyszebentől 20 km-re délre, a Csindrel-hegység lábánál, az azonos nevű patak partján, 460 méteres átlagos tszf-i magasságban fekszik. A község határából 4683 hektár erdő, 1056 legelő és 870 rét.

Nevének eredete

Magyar és román nevét is patakjáról kapta, melynek első említése: Aquamzoth (1335). A Cód a német nyelvjárási Sod ('forrás') szóból származik. Történeti névalakjai: Czot és Czott (1488), Sat (1503), Zatt (1506), Zadgya (1509), Czudak és Czod (1783), Sodis és Sodenbach (1790), Szadu és Saderbach (1850).

Története

Eredetileg Fehér vármegyéhez tartozó szabadparaszti falu volt, határőri feladatokkal. A helyi hagyomány szerint a község eredetileg mai helyétől 2 km-rel Nagydisznód irányában, a ma Curățelének nevezett területen települt és csak a posztóványolás konjunktúrája idején költözött át mai helyére. 1411-ben került jobbágyi függésbe Nagydisznódtól. 1713-ban 217 családdal írták össze, akik 3511 juhot tartottak. 1787-ben pert nyert Nagydisznód ellen, a döntés alapján lakóit fölmentették a jobbágyi terhek alól. A 18. században Erdély egyik legfontosabb ványoló központja lett, az I. világháború előtt még 37 kallómalma üzemelt. Ioan Piuariu-Molnar szemészprofesszor a század végén posztómanufaktúrát is létesített itt. Ezt 1853-ban a nagydisznódiak közbenjárására ugyan szeszfőző üzemmé alakították át, de közben 1840-ben új manufaktúrája indult, amely a hadsereg és a román fejedelemségek számára posztót és flanellt állított elő. Carl Wolff kezdeményezésére 1896-ban itt épült meg Erdély első vízerőműve, amelyet 1906-ban egy újabb követett. Fűrészüzemeiben 1941-ben 450 munkás dolgozott. 1913-tól 2001-ig sörgyár is működött itt.

1876-ig Szebenszékhez, majd Szeben vármegyéhez tartozott.

Lakossága

1900-ban 1882 lakosából 1777 volt román, 70 cigány és 31 német anyanyelvű; 1719 ortodox, 123 görögkatolikus, 25 evangélikus és 14 római katolikus vallású.
2002-ben 2472 lakosából 2437 román nemzetiségű; 2445 ortodox vallású.

Látnivalók

• Ortodox kőtemploma a 18. század elején épült, korábbi falrészek beépítésével. Belső festése 1723-ból való. Hajóját később kelet felé meghosszabbították, még egy apszist és 1757-ben tornyot építettek hozzá, amelyet 1795-ben magasítottak.
• Kicsiny fatemploma 18. század végi.
• A ma is működő, 1896-ban épült vízierőmű ipartörténeti múzeum.
• 2 km-re nyugatra 11–12. vagy 13. századi vár (Hüngeburg) alapfalai.

Gazdasága

• Fegyvergyárában gyalogsági lőszert és kézifegyvereket állítanak elő.
• Két vízierőműve működik.
• Turizmusa jelentős.
• Kisebb fafeldolgozó üzemek.

Híres emberek

• Itt született 1692-ben Inocențiu Micu-Klein filológus, görögkatolikus püspök.
• Itt született 1745-ben Samuel Micu Klein filológus.
• Itt született 1749-ben Ioan Piuariu-Molnar szemész, az első képesített román orvosdoktor.

Források

• Cornel Irimie – Nicolae Dunăre – Paul Petrescu (Coord.): Mărginenii Sibiului. București, 1985
• Wanek Ferenc: Kiállítás-vezető. X. Bányászati, Kohászati és Földtani Konferencia (Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság)

Jegyzetek

További információk

• A község honlapja^{[halott link]}
• A vár a "jupiter.elte.hu" oldalon

• 
  Ortodox kőtemplom
• 
• 
  Vízerőmű
• 
  A fatemplom
• 
  Faház