Jávorvölgy

Jávorvölgy (Păltineasa)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Beszterce-Naszód
Község	Ispánmező
Rang	falu
Községközpont	Ispánmező
Irányítószám	427278
SIRUTA-kód	34583
Népesség
Népesség	95 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	– (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	374 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 17′ 31″, k. h. 24° 12′ 25″47.291963, 24.20700947.291963°N 24.207009°EKoordináták: é. sz. 47° 17′ 31″, k. h. 24° 12′ 25″47.291963, 24.20700947.291963°N 24.207009°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Jávorvölgy (románul: Păltineasa) település Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése

Bethlentől északra fekvő település, amely egy kis patakocska, a Valya Mori szűk völgyében fekszik, amely a község alatt több kis patakkal egyesülve, Dögmezőn átfolyva ömlik az Ilosva-patakba.

Nevének eredete

Neve a román patin, pantin szóból származik, amely hegyláncot jelent.

Története

Jávorvölgy nevét 1601-ben említette először oklevél Poltinacz, másként Vyfalw, Pontinaza változatokban. 1733-ban Pontinásza, 1750-ben Paltiassa, 1761-1762 között Pontinyásza, 1913-ban Jávorvölgy néven írták.

Jávorvölgy, Pontinásza egy oklevél tanusága szerint 1600-ban keletkezett, amikor a Mihály vajdával bejött oláhok közül egy csapat Dögmező határán telepedett meg, itt új falut alapított, amelyet „maguktól” Polinácznak neveztek el s így az Szészármához tartozott. A Torma család levéltárának adatai szerint pedig e falut Kún István telepitette az ispánmezei határra, és új adományt is nyert rá később. Legelső lakosa Moldován Tódor volt.

1612-ben Báthory Gábor megerősítette itteni birtokában monostorszegi Kún Istvánt. 1658-ban és 1694-ben a Nápolyi családé, majd 1715-ben az örökös nélkül elhalt Nápolyi György e birtokát a kincstár elfoglalta, de annak Nápolyi özvegye Felvinczy Klára, leánya Ágnes, valamint Nápolyi Éva Budai Zsigmondné és Torma László ellentmondtak.

A falu lakosai kezdet óta Moldovából ide telepedett románok voltak, kiknek fő foglalkozása az állattenyésztés és földművelés volt.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Bethleni járásához tartozott.

1910-ben 139 román lakosa volt. Ebből 137 görögkatolikus, 2 izraelita volt.

Nevezetességek

A falu 18. századi görögkatolikus fatemploma 2009-ben már romos állapotban állt csak. A műemlékké nyilvánított épületet 2017-ben restaurálták.^[2]

Jegyzetek

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája V.: A vármegye községeinek részletes története (Lápos–Rózsapatak). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901. 472. o.  
• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.