Siklósd

Siklósd (Sigleß)
Siklósd címere
Siklósd címere
Közigazgatás
Ország Ausztria
TartományBurgenland
Rangközség
JárásNagymartoni járás
Alapítás éve1325
PolgármesterJosef Kutrovatz (SPÖ)
Irányítószám7032
Körzethívószám02626
Forgalmi rendszámMA
Népesség
Teljes népesség1183 fő (2018. jan. 1.)[1]
Népsűrűség11 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság207 m
Terület10,2 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 46′ 39″, k. h. 16° 23′ 44″47.7775, 16.39555555555647.777500°N 16.395556°EKoordináták: é. sz. 47° 46′ 39″, k. h. 16° 23′ 44″47.7775, 16.39555555555647.777500°N 16.395556°E
Siklósd weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Siklósd témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Községháza

Siklósd (németül: Sigleß, horvátul: Cikleš) község Ausztriában Burgenland tartományban a Nagymartoni járásban.

Fekvése

Kismartontól 18 km-re délnyugatra fekszik.

Története

Számos régészeti lelet bizonyítja, hogy a község területén már a korai időkben is éltek emberek. Területén haladt át a római korban a Scarabantia-Aquae közötti út, melynek mentén 2008-ban az 1. századból származó hamvasztásos sírokat tártak fel. Az avar korból a 8. és 9. századból származó számos halomsír is található a község határában.

A mai települést 1325-ben "poss. Sykey" alakban említik először abban az oklevélben, melyben Pál mester, Simon nagymartoni gróf fia itteni birtokát nászajándékul menyasszonyának Pottendorfi Erzsébetnek adja. 1346-ban "Villa Syklusd", 1434-ben "Syklesd" alakban említik a korabeli forrásokban.[2] 1346-ban Siklósd a fraknói váruradalom része lett, mely 1647-ben Esterházy Miklós herceg birtoka lett. 1529-ben és 1532-ben elpusztította a török, mely után mintegy fele részben horvátokkal telepítették be, akik később fokozatosan elnémetesedtek. Lakói a reformáció hatására 1580-ban evangélikusok lettek 1683-ban bécsi hadjárata során a török újra elpusztította. Lakói főként kisbirtokosok voltak, de sokan közülük a szomszédos nagybirtokokon dolgoztak. Nagy szerepet játszott megélhetésükben a szőlőtermesztés is, mely az itteni jó minőségű borokban a mai napig is tükröződik.

Vályi András szerint "SIKLÓS. Horvát, és német falu Sopron Várm. földes Ura H. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Tormafaluhoz nem meszsze, és ennek filiája; 2 nyomásbéli határja hegyes, búzát, ’s egyebet is terem, bora savanyú, piatza Sopronban 2 3/8 mértföldnyire."[3]

Fényes Elek szerint "Siglós, horvát falu, Sopron vgyében, Sopronhoz északra 2 1/2 mfd., 133 házzal, 1010 kath. lak., paroch. templommal. Határa hegyes és róna, s részint fekete, részint fövenyes. Van 784 5/8 h. szántóföldje, 27 4/8 h. rétje, 1775 kapa szőlője, tölgy- és fenyőfás erdeje. Bora savanyu; kőbányája van. Birja h. Eszterházy."[4]

1910-ben 1499, túlnyomóan német lakosa volt, jelentős horvát kisebbséggel. A siklósdi horvátok a Sopron-Bécsújhely-vasútvonal megépítésétől kezdve fokozatosan veszítettek kezdeti többségükből, az utolsó generáció, aki a horvát nyelvet aktívan használta, az 1980-as évekre zömében kihalt, mára néhány család kivételével senki nem használja a régi horvát nyelvet. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Nagymartoni járásához tartozott. 1921-ben a trianoni és saint germaini békeszerződések értelmében Ausztria része lett. A második világháborút követően orosz csapatok szállták meg, de a helyzet gyorsan normalizálódott. 1947-ben postahivatal nyílott a községben, majd 1953-ban megindult a helyközi autóbusz közlekedés is. 1962-ben kiépült a vízvezeték hálózat és új községi hivatalt építettek. A következő években épült meg a sportpálya, a tűzoltó szerház és új utcák is épültek. 1969-ben strand létesült. 1971-ben a szomszédos Tormafaluval egyesítették, de 1998-ban ismét önálló község lett.

Nevezetességei

  • A Mindenszentek tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1683 és 1733 között épült. 1841-ben, 1913-ban és 1974-ben megújították.
  • Az Olram-keresztet 1630-ban Matthias Olram helyi lakos állította.
  • A Szűz Mária-kápolna a 19. század második felében készült.
  • A Szent Flórián-oszlop a 17. században készült.
  • A Mária-oszlop a 19. század elején készült.
  • A Szent Antal-oszlop a 19. században készült.
  • A Szentháromság-oszlopot 1930-ban készítették.
  • A Vörös-keresztet eredetileg a 17. század elején állították. Eredetileg fából készült, 1990-ben a keresztet betonra cserélték ki és vörösre mázolták.
  • A Fehér-keresztet a 18. században állították Szent Sebestyén tiszteletére.

Jegyzetek

  1. ↑ Einwohnerzahl 1.1.2018 nach Gemeinden mit Status, Gebietsstand 1.1.2018. Osztrák Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. március 9.)
  2. ↑ Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Bp. 1890.
  3. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  4. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  

További információk

Nemzetközi katalógusok
  • Földrajz Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap