Louis de Broglie

Louis de Broglie
Született	Louis Victor Pierre Ramon de Brogli 1892. augusztus 15.[1][2][3][4][5] Dieppe[6][7][8]
Elhunyt	1987. március 19. (94 évesen)[1][2][3][4][5] Louveciennes[6][7]
Állampolgársága	francia
Szülei	Pauline Célestine de La Forest d'Armaillé Victor de Broglie
Foglalkozása	fizikus
Tisztsége	professzor (1933–1962, Science Faculty of Paris) a Francia Akadémia 1. széke (1944. október 12. – 1987. március 19.) President of the International Union of History and Philosophy of Science (1953–1956) elnök (1956–1972, Comité national français d'histoire et de philosophie des sciences)
Iskolái	Lycée Janson-de-Sailly (–1909) Science Faculty of Paris (1911–1924, doktorátus (Franciaország))
Kitüntetései	a francia Becsületrend nagykeresztje Commander of the French Order of Academic Palms a Varsói Egyetem díszdoktora[9] Officer of the Order of Leopold[9] honorary doctor of the University of Athens Honorary doctor of the University of Lausanne fizikai Nobel-díj (1929)[10][11] Max Planck-érem (1938) honorary doctorate at the Laval University (1947)[12] Kalinga Prize (1952)[13] Foreign Member of the Royal Society (1953. április 23.)[14] CNRS Gold medal (1955)[15][16] Great Gold medal of the Société d'Encouragement au Progrès (1962) Helmholtz-érem (1975)
Sírhelye	Neuilly-sur-Seine Old Communal Cemetery (Div. 3, Fila 69)[17]
Louis de Broglie aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Louis de Broglie témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Louis-Victor-Pierre-Raymond, de Broglie 7. hercege, akit általában Louis de Broglie néven ismerünk (Dieppe, Felső-Normandia, 1892. augusztus 15. – Louveciennes, Yvelines, 1987. március 19.) Nobel-díjas francia fizikus.

Élete

A franciaországi Dieppe-ben született (Seine-Maritime megye), mint de Broglie 5. hercegének, Viktornak a kisebbik fia. 1960-ban örökös nélkül meghalt bátyja, Maurice, de Broglie 6. hercege, aki szintén fizikus volt. Louis ekkor lett a sorban a 7. herceg. Sohasem házasodott meg. Amikor Louveciennes-ben meghalt, egy távoli unokatestvére, Victor-François lett de Broglie 8. hercege.

Eleinte humán pályát képzelt el magának, első képesítését történelemből szerezte. Utána azonban — valószínűleg bátyja hatására — figyelme a matematika és fizika felé fordult. Az első világháború kitörésekor, 1914-ben felajánlotta szolgálatait a hadseregnek a rádiókommunikáció fejlesztésére.

Kvantumelméleti munkássága

Elsősorban kísérleti fizikus Maurice bátyjával ellentétben Louis gondolkodása inkább elméleti, tudományos jellegű volt. Az elektronhullámokról kialakított elméletét 1924-ben, doktori disszertációjában (Recherches sur la théorie des quanta-Kvantumelméleti kutatások) vezette be. Albert Einstein és Max Planck munkásságára alapozta az anyag hullám-részecske kettősségének elvét: a de Broglie-hipotézis szerint minden mozgó részecskéhez vagy objektumhoz tartozik egy hozzárendelt hullám. Ezzel a fény és az anyag fizikáját egyesítve teremtette meg a fizikában a hullámmechanikát, amiért 1929-ben megkapta a fizikai Nobel-díjat. Ennek egyik látványos alkalmazása az elektronmikroszkóp, ami sokkal jobb felbontást ad az optikai mikroszkópnál, mivel az elektron hullámhossza a látható fényénél rövidebb.

Későbbi elméleti tevékenységét a hullámmechanika kauzális magyarázatának szentelte, szemben a kvantumelméletet domináló teljesen valószínűségi modellekkel. Ma ezt a magyarázatot de Broglie–Bohm-elméletként ismerjük, mivel ezt az 1950-es években David Bohm átdolgozta. 1924-től de Broglie a Párizsi Egyetemen tanított elméleti fizikát, 1932-től 30 éven át az elméleti fizikai tanszék vezetője is volt.

Későbbi tevékenysége

Szigorúan vett tudományos munkáján túl Louis de Broglie gondolkodott és írt a tudományfilozófiáról, beleértve a modern tudományos felfedezések értékét.

1933-ban lett a Francia Természettudományi Akadémia tagja, 1942-ben pedig örökös titkára. 1944. október 12-én a Francia Akadémia a tagjává választotta Émile Picard matematikus helyére. Mivel a megszállás és a háború egyéb hatásai miatt több akadémikus meghalt vagy börtönbe került, az Akadémia ülésén nem jelent meg a határozatképességhez szükséges 20 tag, de a rendkívüli körülmények miatt a jelenlévő 17 tag egyhangú titkos szavazatával megválasztották. Az Akadémia történetében egyedülálló módon a tagok sorában bátyja, az 1934-ben megválasztott Maurice mellett foglalhatott helyet.

Az UNESCO neki ítélte 1952-ben az első Kalinga-díjat a tudomány népszerűsítéséért. 1953. április 23-án a londoni Royal Society is tagjává választotta. 1961-ben megkapta a Becsületrend Nagykeresztjének Lovagja címet. 1945-ben a Francia Atomenergiai Főbiztosság tanácsadója lett az ipar és a tudomány közeledésének előmozdítása érdekében. Alkalmazott mechanikai központot hozott létre az Henri Poincaré Intézetben, és ott optikai, kibernetikai és atomenergiai kutatásokba fogtak.

Magyarul

• Válogatott tanulmányok; ford. Nagy Imre, utószó Maróti Lajos; Gondolat, Bp., 1968

Jegyzetek

Források

• A Nobelprize.org hivatalos oldalán az oldala

További információk

• Komjáthy Aladár: Három fizikus. Newton – Rutherford – L. de Broglie. Bevezető tanulmánnyal a mai fizikáról; Egyetemi Ny., Bp., 1947 (Az Egyetemi Nyomda természettudományi sorozata)